Én nagyon kedvelem ezt a sokrétűen alkalmazható technikát. Nem csupán gyönyörű dolgokat lehet vele készíteni, de csendes elfoglaltság, kis helyigényű, gyakorlatilag bárhol lehet punchingolni: nyaralás alatt, tévénézés közben, de még a mozgó autóban, utazás közben is…
Pár kellék kell csupán hozzá, meg néhány jó ötlet.
A kellékek:
1. Kefe, amire ráhelyezzük a lazára húzott gyapjúszálakat:
2. A sablon, aminek segítségével pontos vonalak mentén dolgozhatunk:
3. Punching eszközök:
A sablonos módszernél a 3 tűs eszközt használjuk, mert ez befér a kis helyekre is. Sőt, ha a három tű is soknak bizonyul, nyugodtan ki lehet venni belőle egyet, vagy akár kettőt is. Ekkor biztosan odaférünk a legpirinyóbb csücsökhöz is. Ha nem sablonnal dolgozunk, akkor használhatjuk az öt tűs szerszámot (nagyobb felületeknél).
4.
Létezik egy olyan seprűcske, aminek segítségével munka közben igazgatni
tudjuk a készülő munkánkat, hogy ne az ujjunkat böködjük:
A munka menete nagyon egyszerű:
A kefére helyezzük a sablont. A laza szálakra szedett gyapjút -a háromtűs eszköz tartozékával, a tölcsér segítségével –beletömködjük a sablon megfelelő részébe, s a punching-tűkkel szurkodni kezdjük addig, amíg elég sűrű nem lesz. Így haladunk színenként. Nagyon fontos, hogy a tűket a munkára mindig merőlegesen tartsuk, különben eltörnek. Dolgozzunk óvatosan! Persze léteznek póttűk, vékonyabb és vastagabb is:
5. Amikor kész a formánk, óvatosan emeljük le a sablont róla, majd a kész nemezelt mintát vegyük le a keféről.
Ezt aztán helyezzük rá egy filc darabra, ahová több-kevesebb szúrással rögzítsük. Lehet
tűpárna, neszesszer, vagy bármi más dísze is:
Használhatunk egyszerre gyapjú, tüll, vagy organza darabokat is a munkánk díszítésére.
Így készült az alábbi sál is:
Jó munkát kívánunk!
